Szeged – és egy kis beszámoló visszamenőleg

Sziasztok!

Valószínűleg már sok régi olvasóm ide se néz, mert azt hiszi, teljesen abbahagytam az írást. Meg tudom érteni, mert tényleg nem jelentkeztem… de élek ám. Csak valahogy nem volt kedvem írni. Megpróbáltam, többször is, de mindig töröltem egy-két bejegyzés után. Nem tudom, valami alkotói válság, vagy ilyesmi lehetett, mert nem is rajzoltam jó ideje. Ámde, most szerencsére ezek kezdenek helyreállni.

Legutoljára azt hiszem érettségi közben írtam nektek. Nos, azon már túl vagyok. Az érettségim olyan volt, mint bárki másé. Idegeskedtem egy csomót, hogy jajjjj, nekem ez tutira nem sikerül, és megbukok, és úúúúristen, aztán tök könnyű volt. A matekom is majdnem 5-ös lett, ami nálam csoda. (Figyeled, Seijun? ) Összesen a 480 pontból 428-at sikerült szereznem. Emelten vizsgáztam angolból, a választottam pedig filozófia volt. A legbüszkébb a magyarra vagyok persze, az nagyon jó lett, 95%-os összesen.

Az érettségi után sikeresen megbuktam a forgalmi vizsgámon. (Életem első nagyobb vizsgája, amin megbuktam.) Hogy hogyan, azt hagyjuk, úgyse hinnétek el, hogy nem az én hibám volt, a lényeg, hogy tejelni kellett volna, és akkor minden pöpec. Így mehetek még egy kört, de az oktatóm megnyugtatott, hogy ne aggódjak, három órát ajándékba ad. (És akkor nem volt igazságtalan a buktatás, ugye? :/)

Később aztán nagy volt az öröm, mert szerencsére felvettek az első helyre, ahová jelentkeztem – Szegedre, magyar szakra.  Jövőre majd angol minort szeretnék felvenni, amire azt mondják nagyon gyilkos (tavaly 40 minorosból 36 leadta), de azért megpróbálom. Ha nem jön össze, akkor hungarológiára megyek, hogy külföldön lehessek magyar – mint idegen nyelv – tanár.

A családi életem még mindig viharos, ahogy azt megszokhattátok. Nem tudom ki mennyire emlékszik, de már több, mint egy éve, hogy elköltöztem a szüleimtől nagybátyámhoz. A cuccaim nagy része ott is van, de minden hétvégén Pesten vagyok, a páromnál. (Vele minden rendben, dúl a láv, most voltunk 10 hónaposak ^^)

Na meg ugye volt az a szakítás is egy éve… Nem mondom, hogy túl vagyok rajta, mert sokszor eszembe jut (főképp, ha éhes vagyok… ebben mondjuk nem tudom mi a logika, de frankón így van), de sokat tanultam belőle. Kicsit beljebb zárkóztam a dologtól, de én ezt nem tartom rossz dolognak. Nem lettem foreveralone, csak jobban vigyázom a kis kastélyomra. Nem fogom még egyszer hagyni, hogy valaki, akit még nem ismerek eléggé, ennyire belém lásson.

Már jó ideje eléggé élénk az álomvilágom. Külön blogot kéne vezetni róluk… szerettem volna írni róluk amúgy, csak ugye volt ez a kis művészeti alapjárat… úgyhogy nem sikerült. Majd talán pótlom valamikor, de nem valószínű.

Azt hiszem, egy kicsit lenyugodtam. Talán csak felnőtté válok szép lassan, fogalmam sincs, de halkabb vagyok kicsit, és nem is bánom. Olvasgatok, új zenéket ismerek meg, rajzolgatok, az egyetemen meg ott a sok ember, velük is szép lassan ismerkedek.

A barátnőm elmondása szerint, a múlthéten meg is jegyezték a modern irodalmas órán, hogy hol vagyok. (Na, az még egy eléggé “érdekes” óra… Pfff.)

Amúgy itt Szegeden kollégista vagyok, két leányzóval vagyok egy szobában, egyikük föci-mesteres, a másikuk pedagógia alapon másodéves. Aranyosak, és jól ellakunk együtt. A koli is kulturált, nincs lelakva. Mondjuk én felkerültem a 10. emeltre, ami a party-emelet, és egyfolytában szól a zene, meg ordibálás, de hála a jó alvókámnak, ez engem eléggé ritkán zavar.

Túléltem a gólyaavatómat is, nem volt nagy cucc, kevés feladat volt, ami kötelező volt, abban részt vettem, a többit meg kihagytam, mert marhára nem volt kedvem sugárban okádni. Jövő héten KOPAJ lesz (Kollégiumi Pajkosságok), ez egy vetélkedő a szintek között. A mi emeletünk témája az Asterix és Obelix, szóval gallok és rómaiak leszünk, meg baglyozni kell, meg kupakokat meg dobozokat gyűjteni, meg mittudjamén. Majd meglátjuk milyen lesz.

Egyenlőre ennyi, nem tudom milyen időközönként, de írni fogok, mondjuk mostmár valószínű, hogy sűrűbben, mert Szegeden van rá időm bőven.

 

Remélem ti is jól vagytok, kommentben lehet ám nekem mesélni, hogy kivel mi van.

amachan

~ > Viv @ 2011. október 12..