Vörös
Sokszor, ha valami rossz történik velem, arra próbálok gondolni, hogy voltam én már boldog is. Felidézem magamban azokat a napokat, amikor a napfény melegét érezve az arcomon mosolyogtam minden emberre az utcán, mikor este a tóban a csillagok közt úsztam, mikor szabadnak és elégedettnek éreztem magam.
Tulajdonképpen ilyenkor hazudok magamnak. Becsapom az agyam, hiszen olyan képekkel vidítom fel, melyek már a múltté. Végülis, mit számít, ha egyszer segít? Kegyes hazugság.
Olyan ez, mint vörösre festett ajkakkal ácsorogni a patyolat tiszta hóban.
Ez nem hazugság, hanem egy túlélési technika, és hosszútávon borzasztóan fontos ahhoz,hogy egyben maradj!
Ki minek nevezi.
De igen, szükséges a továbbhaladáshoz. 
Ugyan, ilyet én is szoktam gyakran, meg szerintem mindenki
Ez nem baj egyáltalán^^
Hisz enélkül nem tudnánk kilábalni sok esetben a bajból
Tudom, hogy nem baj. Nem tudom mennyire ismersz, de nem egy tini vagyok, aki depressziózik azon is, hogy levegőt vesz. Csak elgondolkodtam ezen, és úgy döntöttem, leírom. Sokszor van ilyen, épp ezért a blogom egy része nehéz olvasmány. Ha valaki nem hozzám hasonlóan gondolkodik, nem biztos hogy érti.
Szóval nyugi, nincs semmi baj. Ahogy te is mondtad, enélkül nem tudnánk tovább lépni.
Nem is gondoltam azt, hogy egy tini vagy, aki depressziózik xD Egyébként nekem tetszenek a bejegyzéseid, legalábbis amiket olvastam^^ Na az én blogom… hát az eléggé csapongó -.-” Van ott pankráció, anime, háborús sci-fi könyvek… de még színesítem valamivel a közeljövőben
Egyébként én pont ma is ezt csináltam/csinálom, mert… mondjuk úgy, hoztam egy rossz döntést és most nem tudom még, mi legyen^^” Viszont a jó hír az, hogy nem olyan, ami megoldhatatlan, csak még várok, hátha hozzászokom az új helyzethez, mielőtt váltanék (egész konkrétan új albérletről van szó, ami így, a 2. nap még nagyon idegen + taszít :S, de azért adok még időt magamnak, mielőtt váltanék, főleg mivel családi barátoké…). Ilyenkor pedig vagy egy álomlakásra, vagy a szobámra gondolok otthon xD De nem akarlak terhelni ezzel, igazából csak benéztem ismét 
Minden jót!
Andy
Meg tudlak érteni. Most kerültem Szegedre, koliba, és nem épp a kedvencem… mármint ez a koli. Voltam már kollégista, és nem is volt baj, de itt pont a “party-emeltre” kerültem, ami nem épp az én világom. Nincs zsém, és messze a párom. Szóval nice. xD
Fel a fejjel, mindent kibírunk!