Fehér Leander
Sziasztok!
Mivel úgyis itt kell ülnöm a suliban háromig (akkor kezdődik majd az évzáró, csak előbb bejöttem, hogy leadjak néhány könyvtári könyvet), és semmi dolgom, úgy döntöttem, mesélek nektek a kedvenc filmemről, a Fehér Leanderről.
Kommenzi.
Hogy miért a kedvenc filmem, azt sosem tudtam megindokolni. Kb. ötödikes lehettem, mikor először láttam. Nem bírtam aludni, ezért átmentem anyuékhoz tévézni, és ez ment éjjel az HBO-n.
Akkor még csak azért néztem meg minden héten az ismétlést (egy időben az HBO nagyon sokszor leadta), mert nagyon szépnek tartottam a főszereplőlányt, Astridot.
Aztán ahogy nőttem, mindig egyre többet fogtam fel a történetből… És egyre jobban megszerettem.
My mother was the most beautiful woman I’d ever seen. She was also the most dangerous.
Ingrid (Michelle Pfeiffer) egyedül neveli lányát, Astridot (Alison Lohman).
Aztán jön a bibi. Az anya szerelmes lesz, de összebalhézik rövid időn belül a pasival, és – miért is ne – megöli. A kertjükben lévő fehér leanderből vág néhány szállal, és tejbe teszi. Mérgező.
Persze, jön a rendőrség, és elviszik, Astrid pedig árvaházba kerül, majd nevelőcsaládokhoz. A sorsa teljesen kiszámíthatatlan. Amilyen családhoz kerül éppen, úgy kell viselkednie. És persze, közben folyamatosan látogatja az anyját, aki viszont egyáltalán nem változik. Szilárd eszméi vannak, és egy iszonyúan erős nő.
Ami persze nem igaz Astridra… Ő egy halk kis művészlélek. Próbál igazodni a családokhoz, de valami mindgi rosszul sül el. Aztán szerencsére, átkerül egy jó családba.
De persze ez sem tart örökké, mert az anyja belepiszkít a dolgokba. Addig-addig beszélget a nővel, akinél épp él Astrid (áhh, nem jut eszmbe a neve… De Renée Zelwegger alakítja ^^”), hogy az öngyilkos lesz.
Ezután ismét árvaház, ahol már egyszer megpróbálták a kemény csajok kikezdeni Astridot, de mostmár ez nem sikerül. A lány teljesen kiég eddigre, és az érkező édi-bédi család helyett egy borzalmasan közönséges orosz nőt választ gyámnak. A szőke haját befesti, erős sminekt használ, mintha ezzel az eddigi énjét is el akarná rejteni.
Persze, a szerelmet már megtalálta az árvaházban, de már azt is visszautasítja. Azt hiszem, eddigre már mindenkiben az ellenséget látta, ez a film mélypontja. És hogy hogyan tovább? Mi lesz a tárgyaláson? Kiszabadul-e az anya? Astrid hová kerül? Kivel lesz? Kikerül-e az érzelmi csődből?
Nézzétek meg a filmet, és megtudjátok. 
Amaru-chan
UI.: Asszem megint megfogom nézni…. Imádom! 
Sose lesz a kedvenc filmem, az biztos. De veled azért szívesen végignéztem. Érdekes a történet, és tényleg ügyesen zongoráznak az érzelmeken. De az én ízlésemnek egy kicsit sok volt benne szenvedés. (Legalább nem olyan kezdetleges a lírai vonal, mint az én kedvenc filmemben.
)
[...] Amaru-chan? Fehér Leander [...]