Egyetem

•2012. január 10. • Vélemény?

Nem az a bajom, hogy nem akarok diplomát. Nagyon is szeretnék. De valamiért, valami most már hihetetlenül ostobának tűnő agygörcs miatt azt gondoltam, az egyetemi éveim szellemileg termékenyek, izgalmasak, élvezetesek lesznek.

Oké, ez a szóróév. Direkt szívatnak, és direkt kevés kredit jár egy óráért, hogy nyolcmillió vizsgám legyen.

És nem, nem fogom itt hagyni.

De hogy rohadás mód gyűlölöm az egész kaotikus szart, az tuti.

Bár, legalább az ösztöndíjam pofás… És jövőre lesznek végre angol óráim is. Majd megbánom még azt is. xD

Mindegy. Ideje tanulni. ;)

amachan

Hír

•2011. december 31. • Vélemény?

Halihó!

Gyors-post lesz, csak szólni akartam, hogy csináltam a blognak egy kistesót, ami csak sminkeléssel foglalkozik. (na jó, néha a cosplay is becsúszik majd :P )

Ha érdekel, vagy rohadtul unatkozol, kukkants át. :mrgreen:

amaruchanmakeup.wordpress.com

ESSENCE PRISM POWER, MAAAAKE UP! :D

amachan

A rakshasi és a holttest

•2011. november 21. • 2 hozzászólás

Tánc, dal, móka – ez vár a végtelen vörös kapuk alatt. Ha balra tekintesz – ravasz szempár, tán nem is tudod, de a lelked ízlelgeti. Ha jobbra fordulsz – ingadozó árnyak, táncra hívnak, csak játssz velük, s a világ kínjával mit se törődj.

Hjaaa-iyaaaa — a rakshasi már feletted áll.

Ha nyakamba veres sálat kötök… pótolja vajon letépett karom? Ha eléggé hiszek benne, a tánc feledteti velem a kínt? Mondd, Rakshasi, te akarsz engem? Mondd, hogy kellek. Mondd, hogy táncolni akarsz velem. Ne érdekeljen, ha nekem fáj… engem sem foglalkoztat más bánata.

Hjaaa-iyaaaa — a rakshasi már feletted áll.

Hjaaa-iyaaaa — a rakshasi már felettem áll.

Hjaaa-iyaaaa — így táncol együtt a rakshasi és a holttest.

 

És a kis róka azt kérdezte:

•2011. október 18. • Vélemény?

…mégis mit tegyek, ha a szemem láttára tépik ki egy fenséges sas tollait?

Szeged – és egy kis beszámoló visszamenőleg

•2011. október 12. • 6 hozzászólás

Sziasztok!

Valószínűleg már sok régi olvasóm ide se néz, mert azt hiszi, teljesen abbahagytam az írást. Meg tudom érteni, mert tényleg nem jelentkeztem… de élek ám. Csak valahogy nem volt kedvem írni. Megpróbáltam, többször is, de mindig töröltem egy-két bejegyzés után. Nem tudom, valami alkotói válság, vagy ilyesmi lehetett, mert nem is rajzoltam jó ideje. Ámde, most szerencsére ezek kezdenek helyreállni.

Legutoljára azt hiszem érettségi közben írtam nektek. Nos, azon már túl vagyok. Az érettségim olyan volt, mint bárki másé. Idegeskedtem egy csomót, hogy jajjjj, nekem ez tutira nem sikerül, és megbukok, és úúúúristen, aztán tök könnyű volt. A matekom is majdnem 5-ös lett, ami nálam csoda. (Figyeled, Seijun? :D ) Összesen a 480 pontból 428-at sikerült szereznem. Emelten vizsgáztam angolból, a választottam pedig filozófia volt. A legbüszkébb a magyarra vagyok persze, az nagyon jó lett, 95%-os összesen.

Az érettségi után sikeresen megbuktam a forgalmi vizsgámon. (Életem első nagyobb vizsgája, amin megbuktam.) Hogy hogyan, azt hagyjuk, úgyse hinnétek el, hogy nem az én hibám volt, a lényeg, hogy tejelni kellett volna, és akkor minden pöpec. Így mehetek még egy kört, de az oktatóm megnyugtatott, hogy ne aggódjak, három órát ajándékba ad. (És akkor nem volt igazságtalan a buktatás, ugye? :/)

Később aztán nagy volt az öröm, mert szerencsére felvettek az első helyre, ahová jelentkeztem – Szegedre, magyar szakra.  Jövőre majd angol minort szeretnék felvenni, amire azt mondják nagyon gyilkos (tavaly 40 minorosból 36 leadta), de azért megpróbálom. Ha nem jön össze, akkor hungarológiára megyek, hogy külföldön lehessek magyar – mint idegen nyelv – tanár.

A családi életem még mindig viharos, ahogy azt megszokhattátok. Nem tudom ki mennyire emlékszik, de már több, mint egy éve, hogy elköltöztem a szüleimtől nagybátyámhoz. A cuccaim nagy része ott is van, de minden hétvégén Pesten vagyok, a páromnál. (Vele minden rendben, dúl a láv, most voltunk 10 hónaposak ^^)

Na meg ugye volt az a szakítás is egy éve… Nem mondom, hogy túl vagyok rajta, mert sokszor eszembe jut (főképp, ha éhes vagyok… ebben mondjuk nem tudom mi a logika, de frankón így van), de sokat tanultam belőle. Kicsit beljebb zárkóztam a dologtól, de én ezt nem tartom rossz dolognak. Nem lettem foreveralone, csak jobban vigyázom a kis kastélyomra. Nem fogom még egyszer hagyni, hogy valaki, akit még nem ismerek eléggé, ennyire belém lásson.

Már jó ideje eléggé élénk az álomvilágom. Külön blogot kéne vezetni róluk… szerettem volna írni róluk amúgy, csak ugye volt ez a kis művészeti alapjárat… úgyhogy nem sikerült. Majd talán pótlom valamikor, de nem valószínű.

Azt hiszem, egy kicsit lenyugodtam. Talán csak felnőtté válok szép lassan, fogalmam sincs, de halkabb vagyok kicsit, és nem is bánom. Olvasgatok, új zenéket ismerek meg, rajzolgatok, az egyetemen meg ott a sok ember, velük is szép lassan ismerkedek.

A barátnőm elmondása szerint, a múlthéten meg is jegyezték a modern irodalmas órán, hogy hol vagyok. :) (Na, az még egy eléggé “érdekes” óra… Pfff.)

Amúgy itt Szegeden kollégista vagyok, két leányzóval vagyok egy szobában, egyikük föci-mesteres, a másikuk pedagógia alapon másodéves. Aranyosak, és jól ellakunk együtt. A koli is kulturált, nincs lelakva. Mondjuk én felkerültem a 10. emeltre, ami a party-emelet, és egyfolytában szól a zene, meg ordibálás, de hála a jó alvókámnak, ez engem eléggé ritkán zavar.

Túléltem a gólyaavatómat is, nem volt nagy cucc, kevés feladat volt, ami kötelező volt, abban részt vettem, a többit meg kihagytam, mert marhára nem volt kedvem sugárban okádni. Jövő héten KOPAJ lesz (Kollégiumi Pajkosságok), ez egy vetélkedő a szintek között. A mi emeletünk témája az Asterix és Obelix, szóval gallok és rómaiak leszünk, meg baglyozni kell, meg kupakokat meg dobozokat gyűjteni, meg mittudjamén. Majd meglátjuk milyen lesz. :P

Egyenlőre ennyi, nem tudom milyen időközönként, de írni fogok, mondjuk mostmár valószínű, hogy sűrűbben, mert Szegeden van rá időm bőven. :)

 

Remélem ti is jól vagytok, kommentben lehet ám nekem mesélni, hogy kivel mi van. :)

amachan

Hooker Time

•2011. június 28. • 3 hozzászólás

Hosszú kihagyás után most egy nem-irodalmi bejegyzés következik. :D

Szóval… Sokat vagyok mostanság Pesten, ráadásul új ismerősi/baráti körbe is sikerült becsöppennem, és… nos, volt egy-két dolog, ami leverte nálam a biztosítékot.

Olvass tovább ‘Hooker Time’

We like it rough…

•2011. június 27. • Vélemény?

-          Irigylem őt.

-          Tessék?

-          Olyan nagyon magányos vagyok…

Néha, van egy megfoghatatlan pillanat, amikor úgy érzed, ha ez most egy film lenne, premier plánban mutatnák a ledöbbent arcod, ahogy a szél romantikusan fújja a hajad, de leginkább: az őszinte sajnálatot a szemeidben.

Ritka, hogy valaki, akit nem is igazán ismerek, egy váratlan pillanatban ennyire bensőséges megnyilvánulást tegyen felém. És mit is kezdjek vele? Semmit. Próbáltam szívből mosolyogni, hogy erőt meríthessen.

Nagyon örülök, ha valaki ekkora bizalmat ad nekem. Ha ennyire megbízik bennem, hogy a legtitkosabb érzelmeit elmondja. Csak úgy félvállról , rád se néz, csak melléd lép, a válladdal egy vonalba, tekintete a távolba réved, és egy mondatban kiönti neked a lelkét.

Értek a szavak forgatásához, de ez annyira hirtelen, és váratlan volt, főképp tőle… nem bírtam megszólalni.

Egy pillanat volt csupán, mire összeszedtem volna magam, hogy válaszoljak valamit, már visszaértek a többiek, és Ő ismét a régi volt. Semmi mély érzelem, csak lazulás a haverokkal.

Végül nem kapott tőlem semmilyen választ, de tán jobb is így. Nem lehet erre válaszolni. Én biztosan nem tudok.

Hogyan is lehetne szavakkal pótolni érintések hiányát?

Szélmalomharc. Ráadásul nem az enyém.

Köszönet érte…

•2011. június 2. • Vélemény?

Kövesd a szivárvány nyomát,
járj a dal ösvényén,
és akkor szépség vesz majd körül.
Mindig van út,
amely kivezet a sötét ködből,
csak kövesd a szivárvány nyomát…

(Navaho dal)

Emlék, 2011. 05.31.

Életjel

•2011. május 2. • Vélemény?

Élek!

Na jó, nem csak ennyit írok már… xD
Szóval. Éppen érettségizgetek, meg vezetni tanulok. (Rettegj Szolnok és Farmos környéke..hööhöhöhöhhöööö!)

Ha majd túl leszek végre ezen a rohangálós időszakon, megint életet lehelek a blogba, de mostanság elég keveset ülök gép előtt, mert valljuk be, ha ide ül az ember, nagyon sok idejét elrabolja. Nekem meg ez most luxus. Szóval pihenek, kávézózgatok, teázgatok, és időnként még a tanulásra is ráveszem magam.

Szóval sajnálom, de még egy darabig annak, aki nem Szolnokon garázdálkodik bizony hiányolnia kell felemelő társaságomat. :D

amachan

Vörös

•2011. március 8. • 6 hozzászólás

Sokszor, ha valami rossz történik velem, arra próbálok gondolni, hogy voltam én már boldog is. Felidézem magamban azokat a napokat, amikor a napfény melegét érezve az arcomon mosolyogtam minden emberre az utcán, mikor este a tóban a csillagok közt úsztam, mikor szabadnak és elégedettnek éreztem magam.

Tulajdonképpen ilyenkor hazudok magamnak. Becsapom az agyam, hiszen olyan képekkel vidítom fel, melyek már a múltté. Végülis, mit számít, ha egyszer segít? Kegyes hazugság.

Olyan ez, mint vörösre festett ajkakkal ácsorogni a patyolat tiszta hóban.

 
Follow

Get every new post delivered to your Inbox.