Fejléc egyszerűen – PhotoFiltre

La Li Ho!

Nézelődtem imitt-amott fejléc-készítéssel kapcsolatban, és sajna rá kellett döbbennem, hogy rengeteg tutorial író rögtön a mélyvízbe dobná a szerencsétlen emberkéket, mert olyan bonyolult dolgokat írnak le, hogy az hihetetlen, holott véleményem szerint elsőre egy teljesen egyszerű leírás is megtenné. *szuszog-szuszog, levegőt vesz*

Éppen ezért, úgy döntöttem, hogy egy egyszerű, de okos kis programmal, a PhotoFiltre-vel mutatok nektek néhány tippet fejléckészítéshez.

Tovább is van>>

Christina Aguilera – Back to Basics

Tudni kell rólam, hogy elvetemült Christina-fan vagyok. Imádom a hangját, a zenéjét, a stílusát, a mentalitását, és tulajdonképpen mindent, ami hozzá kapcsolódik. (Bár tegyük hozzá, hogy sosem mernék olyan ruhákat felvenni, mint ő… Azért az önkritikám a helyén van.) A kedvenc albumom tőle a Back to Basics, ami már szerintem a teljesen kiforrott zenéje, és iszonyú jó lett az összes klip, amit az album számaihoz készítettek. Mindben atom a hangja, (Ha egyszer az életben végre kitudok énekelni minden Chris-dalt, na akkor elégedett leszek magammal.:P) és jobbnál jobb cuccokban dalolászik. XD Íme a kedvenceim a klipek közül – kivételesen rangsorban -, jó szórakozást!

Tovább is van>>

Addícionáljunk, Bélaaaa! XD

NAGYON agyhalott vagyok már pár napja. Vesztemet érzem, vagy nem tudom. Az egész a koliban kezdődött, Pöcsfej-Renivel…


Először is, berobbant hozzánk (szó szerint, mert kémia-faktos) Tamika, az őrült kémikus, s első ízben Renit támadta le, hogy tudja-é már az anyagot. Később, (nem tudom hogyan) én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Az eredmény az lett, hogy kiokoskodtuk, hogy hogyan szaporodik két kémia-faktos. Itten  valé:

- Én már reakcióképes vagyok, és te?

- A belső anyagok kicsapódtak a bőrömön!

- Benned akarok lecsapódni…

- Ha nem hagyjuk abba sürgősen, szublimálok!

És a kedvencem: “Addícionáljunk, édes!”

Matek-faktosokra is kitaláltunk egyet: “Adódjunk össze, vonjuk ki a ruháinkat, és sokszorozódjunk!”

Másnap, biológia órán (már az amőba szintjére leépülve) próbálta az osztály felfogni, hogy miért lesz más neve annak a két izének, attól, hogy másholva rajzoljuk a molekulán az OH-csoportot. Hát nem igazán sikerült. Tanárnő egy lélegzetvétellel lenyomott valami magyarázatot, amire a nagy csönd volt a válasz az osztály részéről, majd énke, robbanás hangot előadva közöltem ezt: “Fdzsúúúú! Felrobbant az agyam!” Tanárnő elvigyorodott, visszafordult a táblához, és folytatta az anyagot. De vigyorgott… már megérte. :D

Aztán este, a kollégiumban, fetrengtünk az ágyban, tíz óra magasságában. Viki nincs bent a héten, úgyhogy az ágyára (ami rögtön az ajtó mellett van) felraktuk a szárítót, rajta Reni és Anna ruhái. Bejön az asszony (az ügyeletes tanár), ránéz a szerkezetre, és ezt kérdi: “Ez?”  Mire Vivienke: “Szárítónak hívják.”  Gondolom, nem kell elemeznem, hogy miért nem kedvel. Nem baj, az érzés kölcsönös. :D

Ma írtam egy borzalmas fizika dolgozatot (Szent rókaszőr, könyörgöm, csak a kettes legyen meg XD), viszont tiszta büszke vagyok magamra, mert vettük matekból a logaritmusokat, és értem! Én! A matekot! Még a házimban is only egy hiba volt! (Riszpekt for little stupid Vivienke…)

Szóval pörög a life.

Ó, és ma voltam a suliban valami tájékoztatón (ált. isk. igazgatóknak tartották a Vargáról, meg az AJTP-ről) és fel kellett olvasnom egy írásomat. Vicces, hogy az eredetileg csak egy HF. volt nyelvtanra még tavaly, de úgy tűnik nagyon bejön az igazgatóságnak… Még a 80 éves antológiába is berakják. Csak lestem. Ja, igen , merthogy 80 éves a Varga gimi. Juhéj. XD

Na, ennyit most belőlem.

Béke belétek: Ama-chan

Kedvenc zenéim I.

Sokan írtak a zene világnapja miatt arról, hogy nekik mit jelent a zene, hogy szerintük mi is a zene, és hogyan is lehetne ezt megfogalmazni. Én erről nem tudok írni. Nem tudom, mi a zene, és azt sem tudom igazán elmondani, hogy nekem mit jelent. Azt viszont tudom, hogy kik azok, akik valami pluszt adtak az életemnek a zenéjükkel. Íme, az első adag a kedvenceimből /igen, folytatás várható/. (NEM sorrendben :P )

The Corrs – Angel (ez a dal teljesen a szívemhez nőtt, egyrészt mert “Bicajbácsi”-val is egy közös pont volt a Corrs, másrészt, mert ezzel a dallal már felléptem a koliban. Nem tudom túl jól elénekelni, de na… legalább megpróbáltam XD)

Taylor Swift – Love Story (Ez meg egyszerűen aranyos. Lehet, hogy gagyi, de én még mindig imádom a szép báliruhákat, és még mindig Hamupipőke, Csipkerózsika, meg mindenféle hercegnő-fan vagyok. )

Leona Lewis – Homeless (Hallgassátok végig…Nem hiszem, hogy kéne hozzá magyarázat… Atom-hangja van O_o)

Kispál és a Borz – Ha az életben… (Ez egyszerűen kötelező. :D )

The Beatles – Yesterday (Ezt papámnak köszönhetem :) )

Beyoncé – Listen (Őt is a hangja miatt imádom. )

Nos, most így hirtelen ez az öt jutott eszembe. Lesz még magyar-folk válogatás, meg persze az abszolút kedvencem: Christina Aguilera. Rapet tőlem ne várjatok, se tucc-tucc-ot, mert azokat rühellem. Ellenben folk, rock, R&B, pop és klasszikus zene bármikor jöhet. :D

Remélem, tetszettek; Béke Belétek: Ama-chan

“Oh, Mother, we’re stronger…”

Már évek óta a családon belüli erőszak ötcsillagos példája volt az én famíliám. Utáltuk, de nem nagyon tudtunk mit tenni. Persze, mindig ki lehet találni valamit, de ha nem lesz tőle jobb, mint előtte, akkor minek szenvedni vele? Inkább vártunk türelmesen, egészen vasárnapig…

Tovább is van>>

“A remény egy hazug kurva.”

Mondá vala Anita Blake kisasszony. És milyen igaza van!

Egyre inkább az érettségin görcsöl az osztályom, persze, én is. Mi lesz, hogy lesz, sikerül egyáltalán? Hogy is van ez a pontszámítás? Most akkor melyik tárgyat választhatom ötödiknek? Hiányzik még valami az ECDL-vizsgámból? Jó választás volt ez a tárgy emelten?

Széthasad a fejem a rengeteg kérdéstől.

Tovább is van>>

Bunkó vagyok. És? Bajod van?

Na ja. Kiderült, hogy még mindig bunkó vagyok. Ja, és ami még tetszett ma az hogy “kedvetlen“. Na itt majdnem összepisiltem magam.

Ó, anyám, annyira bosszantóak néha az emberek. Ma is közli velem egy csaj, hogy nem szól hozzám, mert bunkó vagyok. Oszt? Akkó? Meg eddig még nem szokta meg? Több, mint három éve ismer, és erre még csak most jött rá? Végülis nem csodálkoztam, mert tavaly meg azzal vádolt, hogy hazudok. (Mellesleg egy tök személyes dolgot mondtam el neki, szóval extrán szarul esett, hogy szerinte nem igaz…)

FIGYELEM, a további félreértések elkerülése végett most mindenkivel közlöm: Én, Vivienke, egy kiégett, kedvetlen, életunt, depressziós, bunkó köcsög vagyok, soha ne várj tőlem egy jó szót se, mindig szekálni foglak, és soha sem mosolygok rád! Ha köszönök, akkor is azon gondolkodom, hogy mit szóljak be legközelebb, szóval még véletlenül se hidd, hogy kedvellek. Ha nem tetszik a dolog, így jártál. STFU!

Persze ez mind halálosan komoly, és szóról szóra igaz. (Irónia rulzzz.)
.
.
.

Ó b*ssza meg, hát tényleg ilyen idiótákkal vagyok körülvéve?! Azért, mert néha érdekesen adom elő a nemtetszésem, már tuti, hogy egy örökké gyökér szemétláda vagyok?! Óvoda, komolyan mondom…

És azért se békét belétek, hanem nyolcezer betegséget dögvészt és depressziót!

Ama-chan

“Mi van?”…”Nem tom.”

Kb. és között ez volt az átlag beszélgetés tegnap este. De mi is történt? Kommenzi…

Tovább is van>>

Hoolie Scene – Kicsit más szemszögből…

Nem tudom, ismeritek-e a Hoolie Scene néven saját magát égető fiú-szerű lényt. Ha nem, íme egy gyors leírás: Emo-s (vagy afféle), idióta videókban vonaglik különböző tucatszámokra, egoista, nárcisztikus és szerintem baromira gyerek. Tizenéves kislányok nézegetik a videóit, meg azok, akik fikázni akarják. Ó, igen, igen, kapja ám az ívet az Emo- és gyökér-ellenes blogokon. Én is írhatnék így róla, de nekem más jutott eszembe, mikor néztem egy-két videóját…

Tovább is van>>

Honfoglaló újítás… de jó.

AHO!

Agyam eldobom… A Honfoglalóban, mikor elfoglalsz egy területet, be lehet állítani, hogy milyen mintájú legyen a megye. Ezt én úgy tudtam meg, hogy beléptem egy villámháborúba, és a csajnak szívecskés (baszd meg, szívecskés!!!) lett Pest!

Tovább is van>>

« Régebbi bejegyzések